Ebben az esetben magatartásunkat a másik iránti szeretet határozza meg. Ha viszont a félelem uralkodik el rajtunk, védekezővé és énközpontúvá válunk. Kapcsolatainkban könnyen nyakon csíphetjük ezeket az erőket, de véglegesen nem tudjuk lerendezni harcukat. Úgy tűnik, naponta döntenünk kell a kettő feszültségében, hogy az életünkben megjelenő félelmeket integráljuk, és így alárendeljük annak az indítéknak, amit a szeretet éltet. De hogyan tehetjük meg ezt? Ha a Szentírásból kiemeljük Mária alakját, az ő cselekvésében körvonalazódhat egy válasz: Isten felajánlja tervét egy politikailag, társadalmilag, kulturálisan jelentéktelen fi atal nőnek, a Közel-Kelet egy megszállott falujában. Kiteszi magát e fi atal nő szabad válaszának. Arra kéri, legyen anyja az Igének, aki testet ölt, életet hoz, megszabadít. Egyben arra kéri a menyasszony Máriát, egyezzen bele egy olyan tervbe, amely ellentmond a józan észnek, és emberileg nézve veszélynek teszi ki életét. Képzeljük el egy fi atal nő válságos helyzetét, aki még nem kötött házasságot, de várandós lesz. Hogy magyarázza el jegyesének a történteket? A családjának? Környezetének? Súlyos következményeket vont maga után a törvény ebbéli megszegése. Ki hisz majd neki? Ha önmagára tekint, egyértelműen a félelem uralkodhatna el rajta. Mária nem meggondolatlanul megy bele a felajánlott tervbe, anélkül, hogy tudná, milyen következmények várhatnak rá. És mégis Ami megszüli válaszát, nem lehet más, mint Istennel való története. Egy olyan történet, amelyben ott vannak Isten jóságának a nyomai. Isten ismerős Máriának, olyannak ismerte meg, aki évszázadok óta tartja a szövetségi hűséget népével. Ebben a keretben tárul fel a terv is, mikor az angyal a múltat beleemeli a jövőbe: "Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké." (Lk 1,32-33) Így Isten iránti szeretete szabaddá teszi Máriát, hogy rábízza egész életét, jövőjét. Válasza a szeretet indítékából fakad, ezért tudja vállalni a bizalom útját, szemben a biztonsággal, melyet a félelem meg akar tartani. A szeretet és a félelem pólusai között nem vagyunk egyedül. Mária példája azt igazolja: ha képesek vagyunk fi gyelni az életünkben megjelenő jelekre, felismerjük a nagyobb Szeretet vonzását. "A Szentlélek száll rád" (Lk 1,35) szavak a Mária életében elővételezett pünkösdi eseményre mutatnak. Amint a Szentlélek az Atyát és Fiút összekötő szeretetkapcsolat, úgy válik Mária életében is az istenit az emberi valósággal összefűző személyes jelenlétté, akiben megtörténik az ajándékozás és tiszta elfogadás, a kiüresedés és a gazdagság, a lemondás és feltétel nélküli visszaajándékozás. Mindkét fél kockáztat, mindkettő sebezhető. Amint Isten a szeretet útját követi, mely megelőlegezi a bizalmat, Mária is hasonlóképpen jár el. Ráhagyatkozik az Isten szavára, és ez olyan életet fakaszt benne, amely meg akar születni, amelyen keresztül Isten maga akar beleszületni világunkba.

A Szentlélek kiáradt a szívünkbe, hogy ki tudjuk mondani a bizalom válaszát. Életünk különböző területein megjelenhetnek a félelmek, amelyek visszatartanának és gátolnának a növekedésben, de ha hiszünk abban, hogy szívünk mélyén ott van Isten éltető Lelke, aki a szeretet és jóság belső törvényével vezeti tekintetünket és egységbe fűzi életünket, Máriához hasonlóan teret tudunk engedni a szeretet ösztönzésének. Ez a Lélek nyitja meg az önmagukba zárkózott apostolokat és teszi mások fele forduló, tanúságtevő emberekké, akik visszafordíthatatlanul a szeretetre szavaznak.

Isten vállalja a rizikót értünk és bennünk. Meghív, hogy szabadon válaszoljunk. Ott, ahol a bizalom útját követve a szeretetet, a másik felé irányuló erőt éljük, megtapasztaljuk a szabadságot. Viszont, ahol a félelem vezet bennünket, kényszer és szolgaság uralja életünket. A Szeretet, amely a kezdetektől várt Máriára, hogy megjelenjen és cselekedjen, most az én válaszomra várakozik.

Vízi Elemér SJ

Megjelent A Szív 2007. májusi számában

www.asziv.hu